My story...

                                                    Part 12.


 Az órák után Nick kézen ragadott és csak vezetett....Nem tudtam hova megyünk majd egy saroknál megállitott elvette a kendőm és bekötötte vele a szemem....Mikor levette a szememről a bársonyosan puha kendőt megdöbbenve láttam milyen szépen dekorált fodrászhoy vitt...
-Ez most komoly?-kérdeztem megdöbbenten...
-Igen...láttam mennyire vágytál hogy elmehess és gondoltam intézkedem ...-mondta és csak mosolygott felém minta várna valamit.Nekem sem kellet sokáig eszmélnem hogy rájöjjek mire is vár valójában...

Majd gyorsan felkaptam a ruhát amit Nicktől kaptam és megpordültem hogy a szoknya meglebbenjen.Nick egy darabig csak nézett rám majd kigyögött egy pár szót:-Gyönyörű vagy .Rajtad jobban néz ki mint a fogason .-nevetni kezdett és én megosztottam vele a boldogságom.

Meghajoltam mintha valami hercegnő lennék csak a hangulat fokozzam.A hajjammal nem csináltattam sok mindent.Jobbnak láttam igy kibontva.Nickel elindultunk a suli tornaterme felé.Nicen egy gyönyörű fekete öltöny volt és olyan csinosan állt rajta .Amint beléptünk a fényben úszó gyönyörűen dekorált tornateremben elállt a lélegzetem.Sokat táncoltunk Nickel de nem voltak lassú számok inkább olyan pörgősebbek..miféle bál az ilyen...Amikor pontosan 12:00 ütött az óra Egy lassú romantikus zene következett.Nick jól magához húzott és úgy folytattuk a táncot.

My story...

                                                  Part 11.


Teltek a napok és én még mindig a korházban voltam megfigyelés alatt... minden nap körül belül kétszer bejött hozzám a szőke aszisztensnő és kérdezett hogy emlékeszeke más dolgokra ,voltak napok amikor hirtelen még visszajöttek aféle emlékek de még mindig nem tudom mire célzott azzal hogy "Idővel minden kiderül".Nagyon gyötört ez a gondolat amikor végre az egyik nap megint kiküldte Nicket és nagy levegőt véve azt mondta:
-Figyelj amit most fogsz hallani biztos hogy nem fogod elhinni de a test kimutatta hogy a génjeidben sok az úgymondott elmutálodott gén....-mondta majd egy nagyot nyelt.Ez azt jelenti hogy szörny lesz belöllem!!!-De nem aggodjon ez nem arra utal hogy most olyan lesz mint egy szörnyeteg hanem ezt körülbelül úgy lehet elképzelni hogy esetleg arkangyal válik belölled...-ezt ugy mondta mintha természetes dolog lenne.
-De mi az az arkangyal??-kérdeztem megdöbbenve.
-Az arkangyal az félig ember és félig pedig angyal.De ettöl nem kell meilyedned mert nem biztos hogy szárnyaid és egyéb furcsaságaid lesznek..nincs annyi elmutálodott sejted hogy ez bekövetkezzen.Csak szólni szerettem volna hogy ezek az emlékek a múltból valók.Ezekt nem azért létod mert jós vagy vagy valami hasonló hanem mert ez már megtörtént veled egy másik életben.
-És honnan tudhatom meg a kérdéseimre a választ?Például ki volt az a kislány és ki volt az az ismeretlen srác?-habogtam mintha ő tudta volna a választ.
-Ezt csak te tudhatod.Jól a tudatallatid mélyére kell ásnod és akkor megkapod a kérdéseidre a választ.
Ez nekem nem elég hogyan ássak a tudatalattim mélyére ásni....És vajon ténleg nem lesz szárnyam meg ilyenek?? És ha az ápolónő tévedett és mégis szárnyam nő?És vajon elmondhatja ezt Nicknek?Nick az egyetlen támaszom és kicsit nyugtalanitó hogy egyes dolgokat nem mondhatok el neki.
  Két nappal később végre kiengedtek...olyan jó érzés volt hogy végre a friss levegőt szivhattam és a tavaszi kellemes szél felfújja a hajam.Aznap Nickel elmentünk sétálni egy gyönyörű mezőre...Végre kettesben lehettünk anélkül hogy egy egy ápolónő belépett volna a meghitt pillanatokban...

Végre visszatérhettem a suliba...sosem gondoltam volna hogy valaha hiányozni fog a suli.Amikor a folyosóra értem megpillantottam a hatalmas plakátot  ezzel a felirattal:"Tavaszköszöntő bál.Sok szerettettel várunk minden egyes diákot és tanárt egyaránt a diákok által rendezett Tavaszköszöntő bálon.Időpont...."DE HISZEN EZ MA LESSZ!Nagyon szerettem az ilyen bálokat de már nem volt elég időm arra hogy ruhát vegyek fodrászt keressek aki arra az órára szabad lenne mert biztos minden hely megtelt már az időbeosztásán.A pertner nem lett volna nehéz mert Nick biztos szivesen elkisérte volna de már mindent lekésett...miért pont abban az időben kellet neki korházban feküdnie.Ekkor Nick lépett mellém és a vállamra tette a kezét.

-Szeretnél elmenni ugy?-kérdezte Nick mintha csak a gondolataiban olvasott volna.

-Hát igen de már késő...-nagy csalódottság tükröződött az arcomon.

-Nincs olyan hogy valamire késő legyen...-mondta Nick és egy gyönyörűen becsomagolt dobozt nyomott a kezembe.Persze rögtön kibontottam ...ekkor egy álomszép ruha feküdt a dobozban . Gyönyörű kék szinén tükröződött a Nick által érzet szeretem.De még mindig nem tudtam hogy honnan a fodrász..Nick csak mosolygott rám mintha mindent a kezében tartana..

My story...

                                                 Part 10.


Az idő megint csak repült egyre nehezebben alkalmaszkodtam ...Egyre nehezebb volt a tanulás,az irás ,sőt még a beszédnél is felejtettem szavakat.Egyetlen dolgon járt az eszem....Nicken.Melletem volt egyáltalán nem zavart hogy felejtettem őt nem tudtam kiverni a fejemből.Egyere több időt próbált velem tölteni.Rengeteg helyre elmentünk csak azért hogy egyedül lehessünk.

De amig én nem aggódtam a feledésem miatt Nick egyre csak zaklatottab lett.Próbáltam nyugtatni..olyankor úgy tett mintha jobban érezné magát habár én tudtam hogy ez egyáltalán nincs igy...Egyik hétvégén kora reggel felébredtem és valami különös késztetést éresztem arra hogy húst egyek...Habár nem szivesen ettem húst,mégsem neveztem magamat vegetáriánusnak.Most kivételesen a húst kivántam...Kiballagtam a konyhába de hirtelen rosszulletem és leültem  egy székre.

Homályos képek jelentek meg előttem ...

Ez meg kicsoda??

Ez..ez én vagyok?

Könnyek özönlöttek a szememből...Ez az anyám!

A..Apa!!!

Ez meg kicsoda?Valahoogy úgy éreztem mintha ez metörtént volna velem de nem tudom ki volt az a srác....

Ez...ez a ..a kislány annyira ismerős volt nekem ...Én ismerem ezt a kislányt....de mégis ki ő és honnan olyan ismerős?

Ezután ledőltem a székről és elájultam .Nem sokkal később Nick hangjára ébredtem...-Beatry ébredj légyszives...-mondta rekedt hangon mintha ...a halálomon volnék.

-N..Nick...-suttogtam és kinyitottam a szemem hogy lássam Nick gyönyörű arcát.A korházban voltam

Nick megkönnyebülten sóhajtott és jó erősen magához ölelt.Kisöpörte a szememből a hajamat és olyan nézett a szemeimbe mint még soha .Egy ideig csak nézett rám aztán bejött egy aszisztensnő és kikülte Nicket hogy beszéljen velem.

-Figyelj tudom hogy nehéz lesz amit kérek de arra szeretnélek kérni hogy mond el nekem mit láttál...

-Hát ...-ténleg elég nehéz volt felidézni mit láttam az ájulás előtt.-Képek jelentek meg előttem...-nyögtem ki végül.

-Le tudnád irni hogy mien képek voltak ezek?-kérdezősködött tovább a magas szőke hajú nő és csak nézett rám kék szemeivel.

-Az egyik képen én voltam amikor a szüleimmel előszőr utaztunk Lengyelországba...-hirtelen elgondolkodtam rajta hogy milyen gyönyörű és nyugtató volt ott lenni ..egyre csak az ablak felé néztem hogy lássam Nicket aki odakint ült a folyosón.

-Azután pedig a kicsikori képem jelent meg...-már kezdett osszeszorulni a gyomrom ha arra gondoltam mi a következő kép...-Aztán...az..az anyám jelent meg előttem ..a kedves arca ahogy rám mosolyog.-egy könnycsepp futott végig az arcomon.

-Ha gondolod később visszajövök hogy folytassuk ha pihenni szeretnél..-mondta a nő amikor az arcomon lefolyó könnycseppre pillantott.

-Nem nem...folytassuk.-gyorsan letöröltem a könnyeket a szememről és folytattam ...-Majd ....az apám jelent meg.-a következő képre emlékeztem a legtisztábban...ahogy egy igen helyes sráccal csókolózom.Nem akartam elmondani de ki tudja milyen emlékek ezek...-A következő képen egy fiúval ...csókolóztam.-elvörösödtem...De az utolsó képen még és is elgondolkodtam...-Az utolsó kép ami megjelent előttem az ájulás előtt egy kis szőke kislány volt aki az ágyamon ül és engem mosolyogva ébreszt...-ezen a szőke aszisztensnő egészen csodálkozott de szorgosan jegyzetelt..

-Hát igen kedves Beatry...csak hogy tisztában legyen a dolgokkal ezek a képek nem csak úgy törnek fel magában.Ezek emlékek ...sokszor megesett mát hogy rosszullett?-kérdeszte a szőke nő.

-Hát igen elég gyakran mostanában.De az orvosok azt mondták...

-Az orvosok nem tudnak semmit..-vágott a szavamba a nő.-Hidd el mindenre fény derül csak idő kérdése...-azzal fogta a jegyzetfüzetét és kiment...

Mostmár teljesen összezavart...Mire derül fény?És mi történik velem ?De ki lehetett az a srác és az a kislány?

Amin ezen tűnődtem belépett a szobába Nick és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Azt mondta az aszisztensnő hogy még benn kell maradj egy ideig..de nem foglak egyedül hagyni...-mondta Nick és nézett rám igéző szemmel.

Másnap megébredtem és láttam hogy Nick az ágyam melleti széken elszunditott.Csak mosolyogtam .Nagy nehezen felálltam és betakartam egy pléddel.Egy pusszit nyomtam a puha arcára és visszafeküdtem...

My story...

                                                         Part 9.


Az idő egyre telt és a magány ami körülvett szinte már őritő volt .A suli olyan volt mintha üres lett volna Liza nélkül.Sokat jártam az erdőbe.Az a hely megnyugtatott...a park nem volt jó hely igy az erdő maradt az a hely amire emlékeztem és amit szerettem.De most először nem voltam egyedül...Zajokat hallotam ...bokor zajokat faág töréseket.Aztán megpillantottam valakit a bokrok között.Nagyon ismerős alak volt .De mikor közelebb jött teljes lett a kép.Nick volt az...
-Beatry legalább hallgas végig...-mondta Nick megbánóan nézve rám.-Nem akartalak magadra hagyni mert tudom hogy nagyon nagy szükséged van rám és nekem még jobban rád.De az a csaj egyszerűen rámugrott.Persze tudom hogy eszt nem fogod elhinni nekem de szerettem volna hogy tudd szeretlek és bármit is mondassz örökre szeretni foglak.Tudom hibáztam...és ez annyira rossz érzés de még rosszab az az érzés hogy tudom ezzel elveszitettelek és megbántottalak..csak adj egy esélyt hogy jóvá tegyem...tudom elvesztetted a bizalmadat bennem de egyetlen esélyt kérek tölled..
Könnycseppek hullotak a szememből.Igazán meghatott ahogy kitárta előttem a szivét.Nem szoltam semmit inkább a tettekre hagyatkoztam...

-Szeretlek..-suttogtam halkan Nicknek.

-Sajnálom annyira sajnálom..-ezt mondogatta.Nem voltam elég erős ebben az időben a haragtartásra.Szükségem volt Nickre.És ahogy észrevettem neki is szüksége volt rám..

-Menjünk késő van ...-mondta Nick a könnyeivel küszködve...

-Csak nem sirsz?-kacagtam.

-Pff.. dehogy -és csak mosolygott rám.Hogyan tudnék rá haragudni...Sok okom lett volna a haragra de mindenki megérdemel egy esélyt az újrakezdésre...a megbocsájtásra.

-Nick...-suttogtam.

-Tessék?

-Bekötöd a cipőmet....?-kérdeztem és szinte teljesen elpirultam.Nick nevetett.Lehajolt és bekötötte a cipőmet.Ahogy mindig is szokta.Félúton hazafelé nagyon elfáradtam ..Nick felkapott az ölébe és hazavitt.Berakott az ágyamba és egy puszit nyomott a homlokomra...Békésen aludtam tudtam hogy mostmár biztonságban vagyok.....

Csere-bere link :P

Épp egy általam nagyon kedvelt személy Desteny Rose blogját böngésztem és gondoltam kipróbálom a csere-bere linket és ime itt az ő linkje :P http://an-inkheart-world.gportal.hu/gindex.php?pg=36447381&offset=0&archive=

My story...

                                                         Part 8.


A hetek csak úgy repültek.Egyre inkább kihagyott az emlékezetem.Féltem.Tudtam hogy Nick velem lesz..de mi lasz ha rá sem emlékszem majd?És ha senkire nem fogok emlékezni?Egyedül fogok maradni ....?
 Ezek a gondolatok zajongtak a fejemben .Nick aggódott.Túlságosan is.Igaz én kértem hogy költözzön hozzám de féltem idővel ezt is elfelejtem.Nick mindeben segitett amiben tudott.Igen elég szégyen de néha még a cipőmet sem tudtam bekötni...Ilyenkor mint egy 5 éves gyerek odamentem csüngő cipőfűzővel Nickhez hogy segitsen.Persze ilyenkor csak nevetett.Eggyütt mentünk suliba eggyüt éltünk..egy szóval már hivatalosan is kimondhattunk hogy járunk.Hát igen ...persze Nick szép aranyos meg minden ezért nem csak nekem tetszett.Sokszor egy csomó lány rámförmedt.De Nick mindig ottermett.

Néha túlságosan felzaklattak ezért nem tudtam visszatartani a sirásom...

Egyik reggel amikor szünetbe az osztályban maratam Nick kiment.Hallotam ahogy Nick beszélget valakivel.Nevettek.Aztán egy kis csend uralkodott.Végül a folyosón lévő emberek egyszer csak felkiáltanak vidáman hogy:-Huuuu!!!-Kirohantam megnézni és ekkor láttam...

Csak néztem őket meredten és sirva fakadtam..kirohantam az iskolából zuhogott az eső...de nem zavart ...

Leültem a földre és csak ültem és megpróbáltam feldolgozni.Nem sokkal később megjelent mögöttem Nick és magyarázkodni kezdett..

-Beatry figyel ez nem az aminek látszik...

-NEM AZ AMINEK LÁTSZIK?-kiabáltam zokogva.-MÉG HOGY NEM AZ AMINEK LÁTSZIK!NEM GONDOLTAM VOLNA HOGY BENNED SEM BIZHATOK MEG.AZT HITTEM TE LESZEL AZ AKIVEL LEÉLEM AZ ÉLETEM AKI ÁTSEGIT A NEHÉZ IDŐKÖN ÉS PONT AKKOR HAGYSZ CSERBEN AMIKOR A LEGNAGYOBB SZÜKSÉGEM LENNE RÁD!BÁRCSAK ITT LEHETNE MÉG LIZA ÉS BEKEVERNE EGYET NÁLLAD!BÁRCSAK...BÁRCSAK TE HALTÁL VOLNA MEG LIZA HELYETT!-amint ezek a szavak elhagyrák a szám Nick sarkon fordult és elment.Nem tudom hogy mondhattam ilyet.Abban a percben úgy éreztem muszály kimondanom.És nem nagyon bántam meg.Akkor ténleg azt kivántam bárcsak Liza lehetne most velem...

-BÁRCSAK MÉG EGY PILLANATRA LÁTHATNÁM LIZÁT HOGY ELBÚCSÚZHASSAK TÖLLE!BÁRCSAK VELE MEHETTEM VOLNA !BÁRCSAK MOST IS EGGYÜTT LENNÉNK!-ezeket ordibáltam az udvaron majd kijött a biosz tanárom és bevitt.Persze nem egy könnyen..Bevitt a tanáriba ahol teát adott és egy plédet.

-Nyugodj meg...mond el mi a baj.-mondta nyugodt hangon Mr.Freez.

-N..Nick.-kinyögtem.

-Egy fiú miatt bánkódsz...semmi baj.Hidd el lehet jobb lesz igy neked.

Hát szerinte biztos de ha tudná miket éreztem abban a pillanatban...

Külön képek :3

Néha ha egyedül érezzük magunkat elég ha azokra gondolunk akiket szeretünk.Ha rájik gondolunk elszáll minden bánatunk mert nekünk ők a fontosak...










Ha arcomra nézel, üvölt róla a fájdalom,
Mert akit szeretek, soha többé nem láthatom.
Lelkemen áthatol egy érzés és átkarol a magány,
Kivel örökké együtt leszel, nem én vagyok az a lány.